Kötődéselmélet és kötődési minták

A kapcsolatok alapja a velünk született biológiai igény a biztonságra és a közelségre, amely a túlélésünk és a fejlődésünk záloga.

Kora gyermekkorunktól kezdve a gondozóink válaszkészsége, érzelmi elérhetősége és ráhangolódása formálja a belső munkamodelljeinket. Ez a belső térkép határozza meg a mélyben gyökerező hitünket arról, hogy szerethetőek vagyunk-e, a világ biztonságos hely-e, merhetünk-e segítséget kérni, és hogy képesek vagyunk-e megnyugvásra lelni a nehéz pillanatokban.

A felnőttkori kapcsolódási mintázataink, reakcióink és érzelemszabályozási stratégiáink nagymértékben ezekből a korai tapasztalásokból táplálkoznak. A közös munka során lehetőség nyílik arra, hogy felismerjük és átdolgozzuk a berögzült, sérült mintákat, és a biztonságos kapcsolódás megtapasztalása révén egy elfogadóbb, stabilabb belső alapot építsünk fel önmagunkban.

Érzelmi térkép: Ezek a korai tapasztalatok alapozzák meg önbizalmunkat és azt, hogyan működünk felnőttkori kapcsolatainkban. Ugyanakkor ezek a kötődési minták nem véglegesek; új, megtartó kapcsolatok és önismereti munka révén ezek a belső térképek az életünk során újraírhatóak.